Mostanában egyedül lakok ,habár még mindig befogadót keresnek nekem...Nektek biztosan izgalmas lenne a múltam , ha elmesélném ,de nekem unalmas ,szóval nem mesélem el... Most beiratkoztam a Sweet Amoris Gimnáziumba. 10.-es leszek. Ennyit a fényes életemről.
Reggel már 6:39-kor kipattant a szemem , ami azt jelenti, hogy 1 perccel megelőztem az ébresztőórámat Melani - Ébresztőóra 1-0. Felöltöztem a kicsit rockos ,ám kemény öltözékembe. Elégedetten vonultam ki reggelizni. 7:40-kor elindultam a suliba. Feltettem a fülesem és ráérősen sétálgattam.
-Elnézést a késésért vagy valami? -kérdezte.
-Valami - vágtam rá csípőből mire néhányan felnevettek.
-Ha már ilyen nagy a szád gyere és mutatkozz be - mondta a tanár sértetten.
Látványosan kivánszorogtam, majd megszólaltam.
-Melani vagyok 17 éves. Utálom az embereket szeretek verekedni és a tanárokat is utálom - vicsorogtam rá a mellettem ácsorgó ismét ledöbbent tanárra. Hát erről ennyit...
Visszaültem a helyemre. Úgy döntöttem ideje aludni. A karomra hajtottam a fejem és becsuktam a szemem. Ez nem tartott sokáig, ugyan is valaki bökdösni kezdett. Először nem figyeltem rá, de azért meguntam.
-Ha még egyszer hozzám érsz eltöröm az ujjad- morogtam.
-Állok elébe - hallottam a mellettem ülő hangját.
-Mit akarsz? - néztem rá szúrósan.
-Tetszik a hajad. Örülök ,hogy nem csak az én hajam különleges.
-Király. Most pedig ülj szépen tovább és várd mg amíg ez érdekel - mondtam.
-Castiel ne beszélgessetek - szólt a tanár
-Mint ha hallgatnánk magára - röhögtem.
-Mit képzeltek magatokról?
-Ér herceg vagyok ő meg hercegnő - mosolygott rám Castiel. Szóval rossz fiú mellett ülök. Ördögien rámosolyodtam , ám ekkor még nem számítottam a következőkre.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése