Az egész hét unalmasan telt. Mindenki megijedt tőlem ,és inkább levegőnek nézett. Kivéve Lysandert. Ő lett a legjobb barátom ,és mindig a kedvemben jár. Castiellel néha ökörködtünk az órákon ,de általában egyedül voltam ahogy otthon is...
Reggel az ébresztőórától majdnem szív rohamot kaptam, ezért egy kicsit (csak egy icipicit) a földhöz vágtam. Hát gondolom egyértelmű ,hogy eltört. Király. Majd vennem kell egyet. Ilyen vidáman kezdtem a péntek reggeli napomat.
Felöltöztem ,majd fejhallgatómmal ballagtam a suliba.
Az órák gyorsan lementek Castiellel megint sokat röhögtünk, ma papír galacsinokkal dobáltuk a tanárt. Szegény tanár azt hitte ,hogy képzelődik. :o
Na most már figyeljetek kezdődik a "FULLIZGALMASPERCEKMELANIVAL".
Haza szerettem volna menni amikor egy KIB*SZOTT éles sipíkolásra lettem figyelmes. Hátra fordultam, hogy megnézzem ,hogy mi (vagy ki) képes ilyen hangot kiadni és egy szőke hajú r*ibanccal találtam szemben magamat.
-Hogy voltál képes elszedni az én Castielemet? - visíkolta. Azt hittem ,hogy csak a majmok képesek ilyen hangot kiadni.
-Wow a vöröskének barát nője van - mosolyogtam, ám a mosoly leghervadt a képemről - hogy képes kibírni egy r*bancot maga mellett?
-Minek neveztél?
-Jól hallottad.
Ideg betegen elkezdett mindenféléről dumálni. Itt elegem lett. Most azt hiszitek beszóltam neki vagy megütöttem. Őszintén szólva egyikhez sem volt kedvem. Fogtam a fejhallgatóm, maxra vettem a hang erőt ,úgy ,hogy a szöszike is hallja ,majd elhaladtam mellettük. Szerintem még most is ott áll(nak) döbbent arccal. Nem értem mi a bajuk.Hehe...
Haza értem ,majd régi barátommal (aki az árvaház vezetője) találtam szemben magam.
Odaszaladtam majd megöleltem.
-Becky - kiáltottam ,ugyan is így hívták.
-Melani - ölelt meg.
-Hogy-hogy itt? - kérdeztem.
-Pakolj ma este visznek téged. Örökbefogadtak! - sikított fel Becky boldogan.
Én egyáltalán nem voltam boldog...
-Kik?
-Egy pár és egy fiú. A lakótársa leszel ,mivel folyton egyedül van a fiú a szüleiknek pedig bűntudatuk van.
-Értem- motyogtam.
-Akkor megyek van egy órád pakolni szia - nyomott egy puszit az arcomra és kiment.
Gyorsan összepakoltam ,hogy legyen időm zenét hallgatni. Mint tudjátok imádok zenét hallgatni:)
Csengettek. Megfogtam a bőröndöm amibe az összes cuccom belefért ,nagy levegőt vettem ,majd kinyitottam az ajtót.
-Jó napot kívánok - motyogtam szomorúan a párnak ,akik ezt észre vették.
-Jaj ,ne szomorkodj nem leszel egyedül. Ott lesz veled a kicsi fiacskám - ölelt meg a nő.
-Rendben - erőltettem magamra egy mosolyt.
Beszálltunk a kocsiba.
-A fiam örülni fog az új lakótársának - mondta a mellettem ücsörgő asszony.
-Tud róla?
-Nem ,meglepetésnek szánjuk - tapsikolt.
Elmosolyodtam. Elképzeltem ,hogy vajon mennyire lehet nekem örülni. Végül arra jutottam ,hogy két lábbal rúgnak ki. Az érdekes lenne.
-Sajnos miután hazadobtunk rögtön munkába kell mennünk - szontyolodott el.
-Semmi baj, általában egyedül vagyok...
-Ó,kincsem annyira sajnállak - ölelgetett.
Pár perc múlva megérkeztünk. Amy (megengedte ,hogy így hívjam) előkereste a kulcsát ,majd ajtót nyitott.
-Casi, megjöttünk - üvöltött az anya.
Bentebb löktek ,majd halkan becsukták az ajtókat és elmentek. Várj...Álljunk meg egy pillanatra! Casi?
A vörös battyogott le a lépcsőn. Amikor meglátott megállt. Nagyon meglepődött ahogy én is.
-Na jó...Hol van a kandi kamera? -kezdtem el ordítani.
A vörös magához tért.
-Hát te? -kérdezte. Össze volt zavarodva ,ahogy én is.
-Itt lakom.
-Itt?
-Igen.
-Mi?
-Elmesélem.
-Gyere,ülj le -mutatott az étkező asztalra.
-Tehát - kezdtem - 2 éves koromban a szüleim bedugtak egy árvaházba.Egészen 16 éves koromig senki sem akart engem örökbe fogadni, ezért lakhattam egyedül, de még mindig örökbe fogadókat kerestek nekem... A szüleid örökbe fogadtak ,mondván ,hogy mindig egyedül vagy ,ők pedig dolgoznak. Elvileg lakó társak vagyunk vagy mi.
-Waow -csak ennyit tudott kinyögni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése