#7
Miután Cast ezt tátogta elöntött a félelem és újabb kérdések áradata: Hogy kerültem ide? Miért van itt Castiel? Ez egy álom? Mikor ébredek fel? MIÉRT NEM TUDOK KIMENNI?
Még egyszer ránéztem Castielre ,aki miután látva az összezavarodott arcomat rám kacsintott. Elöntött a düh. Hát rám ne kacsingasson!
-Kezdjük is a játékot, ám előtte elmagyarázom a szabályokat. Mondok egy helyzetet, a fiúk választanak valamit. Például: Mit csinálnál ha Melanit megenné valakit? - az emberek fújoltak - Jól van, jól van, ez nagyon morbid példa volt.
Kétségbe esetten merengtem a semmibe. Bejátszottak valami zenét, a játék pedig elkezdődött.
-Mit tennétek, ha meglátnátok ,hogy Melani a legjobb haverotokkal csókolózik?
A fiúk összefordultak, majd 2 perc beszélgetés után odamentek Johnhoz, és lediktálták neki.
-Nos, kedves Mel -mióta becézget itt ez engem? - válassz. Rajtad múlik ,hogy mi lesz a döntésed ,mert ez itt a...
-Smárolj, üsd meg vagy vidd haza -ordította be a közönség megint.
Utálom ezt a játékot.
-A választási lehetőségek a " Mit tennétek, ha meglátnátok ,hogy Melani a legjobb haverotokkal csókolózik?" 1. Felpofoznám a haverom 2. Leülnénk és megbeszélnénk 3. Azonnal nekiugranék a barátomnak
-A ketteset tuti nem Castiel mondta -gondolkodtam magamban - szerintem az a kék hajú förmedvény mindenkit felpofozna, és Castiel akárkinek nekiugrana ,ha rólam lenne szó....
-Nos -kezdtem - a hármasat választom.
Ben önelégült pofával indult meg felém. Francba! Most akkor vége? Ez a f*** megüt és vége mindennek? És velem mi lesz?
Az ajtó kinyílt, ő pedig belépett rajta. Észre sem vettem,hogy milyen szűk ez a hely. Közelsége pedig irritált.
-Ezt azért ,mert még mindig idegesít a ruhád -mondta, majd a kezét lendítette , és egy (számomra) hatalmas pofont kevert le nekem .
Ha nem lennénk ilyen szűkös helyen vagy neki estem volna, vagy pedig lerogytam volna a földre, ám most csak a falnak tudom dőlni, miközben az arcomhoz kaptam.
-Ezt pedig azért, mert a ruhád alatt egy igen harcias jellem ,van - mosolyodott el majd megcsókolt. Hogy az a...
"Csókunk" közbe a közönség tombolt... a rosszabbik értelemben.
-Nos, Ben ,mivel megszegte a szabályokat ezért ki kell zárnunk a versenyből ,továbbá újra kell kezdenünk a versenyt.
Tapsot hallottam ,majd rá néztem Castielre , felmutattam a hüvelyk ujjamat ,hogy minden rendben.
Nos akkor megint kezdődhet egy újabb játék...
2015. december 27., vasárnap
2015. november 13., péntek
HATODIK RÉSZ
#6
(Újra Melani szemszögében találhatjátok magatokat)
Felkeltem. Sötét volt. Felálltam,majd elkezdtem előre menni, de ebben valami megakadályozott.
-Felébredt! -hallottam egy hangot. A fejemen egy fülhallgató volt, egy mikrofonnal.
Hirtelen a föld mozogni kezdett, mint ha liftben lennék. Felnéztem és egyre közeledtem valami világos helyhez. Mikor felértem minden világos lett, tapsvihar hangját hallottam. Egy üveg "ketrecben" voltam. Több ezer ember vett körül, ráadásul valami színpadon álltam.*Egy műsorban vagyok* állapítottam meg magamban.
Majd egy öltönyös, kék hajú férfi lépett fel a színpadra.
-Üdvözlök mindenkit, én Josh vagyok és ez itt a...
-Smárolj, üsd meg vagy vidd haza! -üvöltötte be a közönség.
A lélegzetem is elállt. Lenéztem magamra és elképedtem. Olyan ruha volt rajtam amire még csap rá sem mertem volna nézni...
-Mi ez a hely? -ordítottam,de meg sem hallották..Gondolom az üveg hangszigetelt. De akkor én miért hallom őket??
-Ma ismét három fiú jön hozzánk. A smárolj képviseletében Shin -mondta a műsorvezető, amit nagy taps követett és egyérdekes kinézetű, viszonylag helyes srác lépett a színpadra.
-Mi a helyzet Shin, mi szél hozott a smárolj osztályra? -érdeklődött Josh.
-Amikor megláttam ezt a lány, már is beleszerettem . Nem kérdés ,hogy lesmárolnám-e...
-És miért nem vinnéd haza?
-Mert nem tudom milyen belűről. Lehet ,hogy egy ugyanolyan rib@nc ,mint a többi. Mindenesetre ,nekem nagyon bejön -nézett rám mosolyogva.
Megpróbáltam a lehető legnyomorultabban ránézni. A tekintetembe beletettem minden érzésem és kérdéseim/közölni valóm: Mi ez a hely. Hé, haver még csak most ébredtem fel... Segíts! Miért nem hallotok? És mégis mi a fészkes fenét keresek itt??
A nézésemről rögtön leolvadt a vigyor a képéről és a tekintete hirtelen sajnálatot tükrözött.
-Nos, következő versenyzőnk az "üsd meg" szerepében Dan. -újabb tapsvihar ,ám a fiú aki feljött ,nem csak engem ütne meg...
-Van valami hozzáfűzni valód Dan?
-Csak nagyon idegesít a lány lila haja ,meg a sarki kurv@s ruhája.
-Te mondod kék hajban meg ilyen cuccokban? Képzeld nem én választottam ezeket a kib&szott ruhákat!- keltem ki magamból,majd 2 másodperces késéssel hallottam a hangomat, mármint a műsorban.
Természetesen rögtön minden tekintet rám meredt. Remegtem. Ettől az egésztől, és a dühtől.
-Úgy látom annyira udvarias azért nem vagy, elkéne egy szappanos szájmosás- gúnyolódott Dan.
-Neked meg egy nagy pofon.
-És a harmadik versenyzőnk a "vidd haza" képviselője.... Castiel! -itt volt a legnagyobb taps. A lányok még sikítoztak is...Cas pedig fellépett.
Rámnézett, és azt tátogta: Csak így tudom megoldani.
(Újra Melani szemszögében találhatjátok magatokat)
Felkeltem. Sötét volt. Felálltam,majd elkezdtem előre menni, de ebben valami megakadályozott.
-Felébredt! -hallottam egy hangot. A fejemen egy fülhallgató volt, egy mikrofonnal.
Hirtelen a föld mozogni kezdett, mint ha liftben lennék. Felnéztem és egyre közeledtem valami világos helyhez. Mikor felértem minden világos lett, tapsvihar hangját hallottam. Egy üveg "ketrecben" voltam. Több ezer ember vett körül, ráadásul valami színpadon álltam.*Egy műsorban vagyok* állapítottam meg magamban.
Majd egy öltönyös, kék hajú férfi lépett fel a színpadra.
-Smárolj, üsd meg vagy vidd haza! -üvöltötte be a közönség.
A lélegzetem is elállt. Lenéztem magamra és elképedtem. Olyan ruha volt rajtam amire még csap rá sem mertem volna nézni...
-Ma ismét három fiú jön hozzánk. A smárolj képviseletében Shin -mondta a műsorvezető, amit nagy taps követett és egyérdekes kinézetű, viszonylag helyes srác lépett a színpadra.
-Amikor megláttam ezt a lány, már is beleszerettem . Nem kérdés ,hogy lesmárolnám-e...
-És miért nem vinnéd haza?
-Mert nem tudom milyen belűről. Lehet ,hogy egy ugyanolyan rib@nc ,mint a többi. Mindenesetre ,nekem nagyon bejön -nézett rám mosolyogva.
Megpróbáltam a lehető legnyomorultabban ránézni. A tekintetembe beletettem minden érzésem és kérdéseim/közölni valóm: Mi ez a hely. Hé, haver még csak most ébredtem fel... Segíts! Miért nem hallotok? És mégis mi a fészkes fenét keresek itt??
A nézésemről rögtön leolvadt a vigyor a képéről és a tekintete hirtelen sajnálatot tükrözött.
-Nos, következő versenyzőnk az "üsd meg" szerepében Dan. -újabb tapsvihar ,ám a fiú aki feljött ,nem csak engem ütne meg...
-Csak nagyon idegesít a lány lila haja ,meg a sarki kurv@s ruhája.
-Te mondod kék hajban meg ilyen cuccokban? Képzeld nem én választottam ezeket a kib&szott ruhákat!- keltem ki magamból,majd 2 másodperces késéssel hallottam a hangomat, mármint a műsorban.
Természetesen rögtön minden tekintet rám meredt. Remegtem. Ettől az egésztől, és a dühtől.
-Úgy látom annyira udvarias azért nem vagy, elkéne egy szappanos szájmosás- gúnyolódott Dan.
-Neked meg egy nagy pofon.
-És a harmadik versenyzőnk a "vidd haza" képviselője.... Castiel! -itt volt a legnagyobb taps. A lányok még sikítoztak is...Cas pedig fellépett.
Rámnézett, és azt tátogta: Csak így tudom megoldani.
2015. szeptember 30., szerda
ÖTÖDIK RÉSZ
#5
Amikor reggel felkeltem Lysander nem volt mellettem. Komótosan felvettem a tegnapi ruháimat ,majd megnéztem az időt: 8:53
Tökéletes. Lementem megreggelizni (találtam müzlit ,meg tejet) ,majd elballagtam Castielhez. Igazából nem tudom ,miért haragszom rá azért annyit nem vétett. Nem erőszakolt meg, csak megcsókolt... Biztos ez is csak valami lányos szarság...mármint tőlem. Amikor odaértem felnyitottam az ablakot kivettem a cuccaimat,átöltöztem. Azért már nem annyira ráérősen mentem a suliba. A második órára beértem.
-Elnézést a késésért -húztam ki magamból a mondatot ,mert mindenki engem nézett.
-Az én órámat végig nem üli ,az aki késett... KIFELÉ! -hallgattam az aranyos kémia tanárt.
Megrántottam a vállam ,majd becsaptam az ajtót.Elindultam,majd beleütköztem valakibe.
-Bocsi -mondta az illető.
-Semmi.
Végigmértem a lányt. Még csak p*csának sem nézett ki.
-Rosalia -nyújtott kezet.
-Melani.
-Te is késtél?
-Igen, de szerintem ne menj be... ha jót akarsz magadnak.
-Áh, megleszek -mondta.
Benyitott. A tanár kb. ugyan azokat mondta neki ,mint nekem. Rosalia idegesen becsapta az ajtót ,majd felém fordult.
-Mi baja van ennek?
-Szerintem a vegyszerek az agyára mentek
Mind a ketten elnevettük magunkat.
-Én elmegyek az udvarra. Nem jössz?
-De. -bólintott Rosa.
Kimentünk az említett helyre.
Amikor kiértünk az udvarra megláttam Castielt a padon. Zenét hallgatott.El akartam rángatni Rosáliát, de sajnos a vörös meglátott.
Megfogtam Rosalia kezét és futásnak eredtem. Egyetlen hely volt ami a vörösnek tiltott , mégpedig a lány mosdó. Majdnem hogy betörtem az ajtót, de beértem a lány mosdóba. Lihegve engedtem el a lány karját, aki értetlen arccal fürkészett. Tényleg, ő nem ismeri a viszonyomat Cassal. Emlegetett szamár... Castiel villámgyorsan bejött a mosdóba, akkora lendülettel ,hogy rám esett. Szerintem eltört egy-két csontom.
Felszisszentem,lerúgtam magamról a vöröst, majd egy kicsit émelyegve feltápászkodtam.
Nagy levegőt vettem,megpofoztam magam, hogy észhez térjek.
-Figyelj - kelt fel a vörös - csak bocsánatot akartam volna kérni
-Lehet ,hogy te egy egyszerű bocsánatkéréssel elintézel mindent, de nálam ez nem működik. Most pedig tűnés!
(...)
Órák után fáradtak éreztem magam ,ezért rohantam a büfébe egy kis kávéért. Elindultam haza, majd a telefonomért nyúltam, de nem találtam. Francba! Letettem a kávémat, majd elkezdtem a keresést.Először a terembe rohantam, ott nem volt. Következett az öltöző. Minden szekrényt végigkutattam ,de semmi. Még a tesi terembe sem találtam.Istenhez könyörögve (aztaaa) mentem be a mosdóba. Minden centimétert átkutatva, de megtaláltam!! Győzeleeem! Biztos akkor esett ki amikor Cast rám esett. Visszamentem a kávémhoz, majd azt iszogatva elindultam hazafelé. Hirtelen rám jött a rosszullét, és elkezdtem émelyegni ,sőt nagyon ,nagyon szédültem, és olyan szinten sípolt a fülem. Elkezdtem futni haza, mert nem akartam az utcán összeesni. A házunkkal szembe voltam ,amikor lerogytam a földre és elsötétült minden.
*Castiel szemszög* [mert ilyen is vaaaan ^^]
Miután Melani eléggé leoltott bementem tesire, a többi órát pedig ellógtam és zene hallgatással töltöttem.Amikor az utolsó óráról is kicsengettek beszélgettem egy kicsit Lyssel .Elindultam haza. Útközben megláttam Melt, amint épp rohant. Gondolom haza tartott.
-Hé, Melani! -kiáltottam, majd én is elkezdtem futni.
Nem vett észre. Mentem tovább, majd azt vettem észre ,hogy összeesik.
-Mel!
Amikor odarohantam hozzá két fickó
lefogott ,majd egy harmadik a földön fekvő lányhoz sétált.
-Végre elkaptam - mondta - olyan régen próbáltam már, de sosem sikerült.
Végigsimította Melani arcát.
-Még is ki maga?
Úgy tűnt mint ha nem is figyelt volna rám.
-Fogjátok a lányt és hozzátok.
Az egyik lábára léptem ,ezzel elkezdve a verekedést. Nem tudom ,hogy nyertem-e. Minden elsötétült, és csak remélni mertem ,hogy álmodom.
Amikor reggel felkeltem Lysander nem volt mellettem. Komótosan felvettem a tegnapi ruháimat ,majd megnéztem az időt: 8:53
Tökéletes. Lementem megreggelizni (találtam müzlit ,meg tejet) ,majd elballagtam Castielhez. Igazából nem tudom ,miért haragszom rá azért annyit nem vétett. Nem erőszakolt meg, csak megcsókolt... Biztos ez is csak valami lányos szarság...mármint tőlem. Amikor odaértem felnyitottam az ablakot kivettem a cuccaimat,átöltöztem. Azért már nem annyira ráérősen mentem a suliba. A második órára beértem.
-Elnézést a késésért -húztam ki magamból a mondatot ,mert mindenki engem nézett.
-Az én órámat végig nem üli ,az aki késett... KIFELÉ! -hallgattam az aranyos kémia tanárt.
Megrántottam a vállam ,majd becsaptam az ajtót.Elindultam,majd beleütköztem valakibe.
-Bocsi -mondta az illető.
-Semmi.
Végigmértem a lányt. Még csak p*csának sem nézett ki.
-Melani.
-Te is késtél?
-Igen, de szerintem ne menj be... ha jót akarsz magadnak.
-Áh, megleszek -mondta.
Benyitott. A tanár kb. ugyan azokat mondta neki ,mint nekem. Rosalia idegesen becsapta az ajtót ,majd felém fordult.
-Mi baja van ennek?
-Szerintem a vegyszerek az agyára mentek
Mind a ketten elnevettük magunkat.
-Én elmegyek az udvarra. Nem jössz?
-De. -bólintott Rosa.
Kimentünk az említett helyre.
Amikor kiértünk az udvarra megláttam Castielt a padon. Zenét hallgatott.El akartam rángatni Rosáliát, de sajnos a vörös meglátott.
Megfogtam Rosalia kezét és futásnak eredtem. Egyetlen hely volt ami a vörösnek tiltott , mégpedig a lány mosdó. Majdnem hogy betörtem az ajtót, de beértem a lány mosdóba. Lihegve engedtem el a lány karját, aki értetlen arccal fürkészett. Tényleg, ő nem ismeri a viszonyomat Cassal. Emlegetett szamár... Castiel villámgyorsan bejött a mosdóba, akkora lendülettel ,hogy rám esett. Szerintem eltört egy-két csontom.
Felszisszentem,lerúgtam magamról a vöröst, majd egy kicsit émelyegve feltápászkodtam.
Nagy levegőt vettem,megpofoztam magam, hogy észhez térjek.
-Figyelj - kelt fel a vörös - csak bocsánatot akartam volna kérni
-Lehet ,hogy te egy egyszerű bocsánatkéréssel elintézel mindent, de nálam ez nem működik. Most pedig tűnés!
(...)
Órák után fáradtak éreztem magam ,ezért rohantam a büfébe egy kis kávéért. Elindultam haza, majd a telefonomért nyúltam, de nem találtam. Francba! Letettem a kávémat, majd elkezdtem a keresést.Először a terembe rohantam, ott nem volt. Következett az öltöző. Minden szekrényt végigkutattam ,de semmi. Még a tesi terembe sem találtam.Istenhez könyörögve (aztaaa) mentem be a mosdóba. Minden centimétert átkutatva, de megtaláltam!! Győzeleeem! Biztos akkor esett ki amikor Cast rám esett. Visszamentem a kávémhoz, majd azt iszogatva elindultam hazafelé. Hirtelen rám jött a rosszullét, és elkezdtem émelyegni ,sőt nagyon ,nagyon szédültem, és olyan szinten sípolt a fülem. Elkezdtem futni haza, mert nem akartam az utcán összeesni. A házunkkal szembe voltam ,amikor lerogytam a földre és elsötétült minden.
Miután Melani eléggé leoltott bementem tesire, a többi órát pedig ellógtam és zene hallgatással töltöttem.Amikor az utolsó óráról is kicsengettek beszélgettem egy kicsit Lyssel .Elindultam haza. Útközben megláttam Melt, amint épp rohant. Gondolom haza tartott.
-Hé, Melani! -kiáltottam, majd én is elkezdtem futni.
Nem vett észre. Mentem tovább, majd azt vettem észre ,hogy összeesik.
-Mel!
Amikor odarohantam hozzá két fickó
lefogott ,majd egy harmadik a földön fekvő lányhoz sétált.
-Végre elkaptam - mondta - olyan régen próbáltam már, de sosem sikerült.
Végigsimította Melani arcát.
-Még is ki maga?
Úgy tűnt mint ha nem is figyelt volna rám.
-Fogjátok a lányt és hozzátok.
Az egyik lábára léptem ,ezzel elkezdve a verekedést. Nem tudom ,hogy nyertem-e. Minden elsötétült, és csak remélni mertem ,hogy álmodom.
2015. szeptember 1., kedd
NEGYEDIK RÉSZ
#4
Reggel szerencsére a kanapén ébredtem. Ránéztem az órára ami 13 órát mutatott. Szépen lassan kikecmeregtem az ágyamból (vagyis a kanapémból) és kisétáltam a vörös szobájába. Halkan benyitottam majd megláttam az alvó Cast.Egy hirtelen ötlettől vezérelve lerohantam a konyhába és a hűtőhöz vettem az irányt. Nagy szerencsémre találtam tejszín habot. Visszaosonkodtam a vöri szobájába. Készen álltam tejszín habozni a kezét. Felé nyúltam ,ám Cas hirtelen lerántott és lefogott. Fölöttem volt...rajtam.
-Mire készülsz ezzel? - mutatott a tejszín habos flakonra.
-Nem egyértelmű?
-Kíváncsi vagyok ,hogy hogy mutatna az arcodon.
-Én nem. - mondtam szúrós szemmel.
-Azért nézzük meg - mosolyodott el.
Odanyúlt a tejszín habhoz ,de én tökön rúgtam. Legurult rólam és az említett szervéhez kapott.
-Csak szívatni akartalak - nyögte ki végül.
-Ha akarsz még gyereket ,akkor nem szívatsz többet.
-Ugye tudod ,hogy ezt nem úszod meg?
Minden olyan gyorsan történt. Neki tolt a falnak (kicsit erősen) amitől én felszisszentem ,addig lefogta a két kezem és a két lábát az enyém közé tette ,hogy még véletlenül se történjen meg az előző eset. Így csapdába estem. Pofátlanul közel hajolt hozzám. Gondoltam ,hogy lefejelem ,de szerintem nekem jobban fájt volna ,mint nekem...Nem voltam zavarban ,inkább féltem. Sajnos ezt a vörös is látta. Lehajolt hozzám és megcsókolt.Annyira meglepődtem ,hogy a szemem nyitva maradt és még a számat is kinyitottam a döbbenettől ,így utat adva Cas nyelvének. Nem mondom ,hogy élveztem. Egy hatalmas ötletem támadt. Ráharaptam Castiel nyelvére. Természetesen a csókunknak vége lett, és én kiszabadultam.
-Te kötvetéjesz vaty - mondta a vörös akinek még mindig fájt a nyelve ezek szerint.
Felkaptam a telómat és kirohantam a házból. A vöri persze futott utánam, sokkal gyorsabb voltam. Egy fallal találtam szemben magam. Kb. akkora volt ,mint én... na jó sokkal nagyobb. Felugrottam ,majd egy *érdekes* szaltóval átjutottam rajta. Castiel nem. Az utam Lysander felé vezetett. Lihegve csöngettem ,és Lys ajtót nyitott.
-Engedj be - kérleltem lihegve.
-Ugye nem a zsaruk elől futsz?
A lihegésem elállt.
-Mi? Dehogy!
-Ez esetben gyere be.
Több se kellett. Rohantam a konyhához ,majd megnyitottam a csapot és csillapítottam szomjamat.
-Na, mesélj... Mi történt?
Mindent elmondtam neki az elejétől a végéig.
-... és most k*rvára nincs kedvem ,meg energiám vissza menni szóval arra gondoltam ,hogy aludhatnék itt???... mivel itt nincs kanapé ,ezért alszok én a földön is ha nagyon muszáj ,sőt még ha nagyon akarod zuhanyoznom sem kell ,sőt akár kaját sem kell adnod. Holnap suli szóval majd kések pár órat és... -hadartam. Majd Lysander váratlanul megcsókolt. Levegőt is elfelejtettem venni a döbbenettől...
-Végre csendbe maradtál -kapott a fejéhez, majd elkezdte az masszírozni - itt aludhatsz, kapsz kaját, lezuhanyozhatsz , és aludhatsz velem.
-Kösziiii - ugrottam ,rá és majdnem megfojtottam.
Így hát elkezdődött az estém. Először elmentem lezuhahyozni. Lystől kaptam egy pólót ,ami majdnem a térdemig ért ,majd elmentünk vacsorázni. Előtte ő is lezuhanyzott és egy szál bokszerben(!!!) mászkált. Tíz körül már az ágyban próbáltam aludni.
Egészen kevés sikerrel... Hirtelen valaki megölelt hátulról.
-Lys? - suttogtam ,de választ nem kaptam.
[Bocsi a rövid részért *~*Judit]
HARMADIK RÉSZ
#3
Egy kis emlék felfrissítés:
*
-Pakolj ma este visznek téged. Örökbe fogadtak! - sikított fel Becky boldogan.
*
-A fiam örülni fog az új lakó társának - mondta a mellettem ücsörgő asszony.
-Tud róla?
-Nem ,meglepetésnek szánjuk - tapsikolt.
*
-Hát te? -kérdezte. Össze volt zavarodva ,ahogy én is.
-Itt lakom.
*
...Elvileg lakó társak vagyunk vagy mi.
-Waow -csak ennyit tudott kinyögni.
*
Szóval jöhet a folytatás:)
-Castiel!.................CASTIEEL! - rázogattam a vörit.
-Mi van már?
-Mutasd meg a szobám.
-A szobád?
-Igen.
-Van egy rossz hírem. Azt hiszem velem kell lenned és aludnod.
-Na persze. A szüleidnek van szobája?
-Igen ,de az mindig be van zárva és nincs nálam a kulcs.
-Akkor nincs mit tenni. Kipakolok a szobádban és itt alszok - böktem a kanapéra.
-Nekem 8.
Felmentem a vörike szobájába ,majd egy két kis fiókba belenyomorítottam a ruháimat. Leültem Cas gépe elé ,és elkezdtem kockulni.
-Úgy viselkedsz ,mint ha otthon lennél .
-Otthon is vagyok - vicsorogtam.
Pár percig farkas szemet néztünk. Vesztettem.
-Akkor megyek zuhanyozni.
-Felőlem.
Casi beült a gépe elé, én pedig fogtam egy törülközőt és elindultam a fürdőszoba felé. Bezártam az ajtót ,és magamra folyattam a langyos vizet. Miután kellően felfrissültem kijöttem a zuhanyzóból ,majd felöltöztem.
Odaballagtam a helyecskémre és beledőltem az ágyamba. Vagyis a kanapéra. Mindegy.
Eléggé fáradt voltam ezért elég gyorsan bealudtam. Úgy aludtam mint akit leütöttek. Mondjuk...lehet ,hogy Cas le is ütött. Ki tudja?
Reggel Castiel ágyában keltem. Ráugrottam:
-Mi a francot csináltál velem?
-Neked is jó reggelt. - motyogta kómásan - felhoztalak ide. Szerintem itt sokkal kényelmesebb.
-Idióta.
Leszálltam róla és egy enyhe szédelgés közepette kibotorkáltam a konyhába. Bekaptam valamit (nem félre érteni ;D ) és visszafeküdtem a kanapémra ,majd vissza aludtam.
Pár perc vagy óra múlva gitár szóra keltem.
Felkeltem és Cas szobájába vettem az irányt. Hallgattam egy kicsit:
"The nights go on
Waiting for a light that never comes
I chase the sun
Waiting for a light that never comes
Ohhhh ohhh ohhhh
Ohhhh ohhh ohhhh
Ohhhh ohhh ohhhh
Waiting for a light that never comes "
( https://www.youtube.com/watch?v=ToHo29kD9Go )
Ismertem ezt a számot majd halkan elkezdtem énekelni:
"I told them that you don’t know me
I break through the clouds and the fire below me
You cannot catch me, cannot hold me
You cannot stop much less control me
When it rains it pours
When the flood gates open, erase the shores ..."
Egyre hangosabban és tisztábbal énekeltem. A zene elhallgatott (ám erre nem figyeltem) és a vörivel találtam szembe magam.
-Ezt nem kellett volna - motyogtam.
-Nincs rossz hangod.
-Köszi.
Pacsiztunk. Leültem a gépe mellé és kockultam.
-Elmentem - ordibálta Cas.
-K.
Egész lassan telt az idő. Este 9-kor már Castiel ágyában feküdve olvastam. Hirtelen becsapódott az ajtó. Ijedtemben eldobtam a könyvem és a hevesen dobogó szívemhez kaptam.
-Szia-mondta a vörös.
Lefeküdt az ágyra ,majd hirtelen mind két kezem lefogta és rám feküdt a fejünk között kb. 20 centi volt.
-Mi a fenét csinálsz?
Ezt elengedte a füle mellett.
-Aludj velem - mondta. Érezni lehetett az alkohol szagát ,de még a hangjából is lehetett hallani ,hogy részeg.
-Nem.
A hangom nyugodt volt és határozott.
-Aludj velem.
Egy kicsit hangosabban beszélt, majd egyre hangosabban.
-A-ludj ve-lem.
-Nem al-szok ve-led.
Annyira közel hajolt hozzám ,hogy már csak egy centi volt köztünk.
-Ha nem alszol velem komolyan megcsókollak!
Oké... nem szeretném egy részeg idiótától az első csókomat.
-Idióta segg fej... na jó de szállj le rólam.
Majdnem megcsókolt de sikerült kiszabadítanom magam és a "Kis Cas" szépen bealudt. Nem akartam vele aludni ezért a kanapém felé vettem az irányt ,majd elaludtam.
Egy kis emlék felfrissítés:
*
-Pakolj ma este visznek téged. Örökbe fogadtak! - sikított fel Becky boldogan.
*
-A fiam örülni fog az új lakó társának - mondta a mellettem ücsörgő asszony.
-Tud róla?
-Nem ,meglepetésnek szánjuk - tapsikolt.
*
-Hát te? -kérdezte. Össze volt zavarodva ,ahogy én is.
-Itt lakom.
*
...Elvileg lakó társak vagyunk vagy mi.
-Waow -csak ennyit tudott kinyögni.
*
Szóval jöhet a folytatás:)
-Castiel!.................CASTIEEL! - rázogattam a vörit.
-Mi van már?
-Mutasd meg a szobám.
-A szobád?
-Igen.
-Van egy rossz hírem. Azt hiszem velem kell lenned és aludnod.
-Na persze. A szüleidnek van szobája?
-Igen ,de az mindig be van zárva és nincs nálam a kulcs.
-Akkor nincs mit tenni. Kipakolok a szobádban és itt alszok - böktem a kanapéra.
-Nekem 8.
Felmentem a vörike szobájába ,majd egy két kis fiókba belenyomorítottam a ruháimat. Leültem Cas gépe elé ,és elkezdtem kockulni.
-Úgy viselkedsz ,mint ha otthon lennél .
-Otthon is vagyok - vicsorogtam.
Pár percig farkas szemet néztünk. Vesztettem.
-Akkor megyek zuhanyozni.
-Felőlem.
Casi beült a gépe elé, én pedig fogtam egy törülközőt és elindultam a fürdőszoba felé. Bezártam az ajtót ,és magamra folyattam a langyos vizet. Miután kellően felfrissültem kijöttem a zuhanyzóból ,majd felöltöztem.
Odaballagtam a helyecskémre és beledőltem az ágyamba. Vagyis a kanapéra. Mindegy.
Eléggé fáradt voltam ezért elég gyorsan bealudtam. Úgy aludtam mint akit leütöttek. Mondjuk...lehet ,hogy Cas le is ütött. Ki tudja?
Reggel Castiel ágyában keltem. Ráugrottam:
-Mi a francot csináltál velem?
-Neked is jó reggelt. - motyogta kómásan - felhoztalak ide. Szerintem itt sokkal kényelmesebb.
-Idióta.
Leszálltam róla és egy enyhe szédelgés közepette kibotorkáltam a konyhába. Bekaptam valamit (nem félre érteni ;D ) és visszafeküdtem a kanapémra ,majd vissza aludtam.
Pár perc vagy óra múlva gitár szóra keltem.
"The nights go on
Waiting for a light that never comes
I chase the sun
Waiting for a light that never comes
Ohhhh ohhh ohhhh
Ohhhh ohhh ohhhh
Ohhhh ohhh ohhhh
Waiting for a light that never comes "
( https://www.youtube.com/watch?v=ToHo29kD9Go )
Ismertem ezt a számot majd halkan elkezdtem énekelni:
"I told them that you don’t know me
I break through the clouds and the fire below me
You cannot catch me, cannot hold me
You cannot stop much less control me
When it rains it pours
When the flood gates open, erase the shores ..."
Egyre hangosabban és tisztábbal énekeltem. A zene elhallgatott (ám erre nem figyeltem) és a vörivel találtam szembe magam.
-Ezt nem kellett volna - motyogtam.
-Nincs rossz hangod.
-Köszi.
Pacsiztunk. Leültem a gépe mellé és kockultam.
-Elmentem - ordibálta Cas.
-K.
Egész lassan telt az idő. Este 9-kor már Castiel ágyában feküdve olvastam. Hirtelen becsapódott az ajtó. Ijedtemben eldobtam a könyvem és a hevesen dobogó szívemhez kaptam.
-Szia-mondta a vörös.
Lefeküdt az ágyra ,majd hirtelen mind két kezem lefogta és rám feküdt a fejünk között kb. 20 centi volt.
-Mi a fenét csinálsz?
Ezt elengedte a füle mellett.
-Aludj velem - mondta. Érezni lehetett az alkohol szagát ,de még a hangjából is lehetett hallani ,hogy részeg.
-Nem.
A hangom nyugodt volt és határozott.
-Aludj velem.
Egy kicsit hangosabban beszélt, majd egyre hangosabban.
-A-ludj ve-lem.
-Nem al-szok ve-led.
Annyira közel hajolt hozzám ,hogy már csak egy centi volt köztünk.
-Ha nem alszol velem komolyan megcsókollak!
Oké... nem szeretném egy részeg idiótától az első csókomat.
-Idióta segg fej... na jó de szállj le rólam.
Majdnem megcsókolt de sikerült kiszabadítanom magam és a "Kis Cas" szépen bealudt. Nem akartam vele aludni ezért a kanapém felé vettem az irányt ,majd elaludtam.
MÁSODIK RÉSZ
Az egész hét unalmasan telt. Mindenki megijedt tőlem ,és inkább levegőnek nézett. Kivéve Lysandert. Ő lett a legjobb barátom ,és mindig a kedvemben jár. Castiellel néha ökörködtünk az órákon ,de általában egyedül voltam ahogy otthon is...
Reggel az ébresztőórától majdnem szív rohamot kaptam, ezért egy kicsit (csak egy icipicit) a földhöz vágtam. Hát gondolom egyértelmű ,hogy eltört. Király. Majd vennem kell egyet. Ilyen vidáman kezdtem a péntek reggeli napomat.
Felöltöztem ,majd fejhallgatómmal ballagtam a suliba.
Az órák gyorsan lementek Castiellel megint sokat röhögtünk, ma papír galacsinokkal dobáltuk a tanárt. Szegény tanár azt hitte ,hogy képzelődik. :o
Na most már figyeljetek kezdődik a "FULLIZGALMASPERCEKMELANIVAL".
Haza szerettem volna menni amikor egy KIB*SZOTT éles sipíkolásra lettem figyelmes. Hátra fordultam, hogy megnézzem ,hogy mi (vagy ki) képes ilyen hangot kiadni és egy szőke hajú r*ibanccal találtam szemben magamat.
-Hogy voltál képes elszedni az én Castielemet? - visíkolta. Azt hittem ,hogy csak a majmok képesek ilyen hangot kiadni.
-Wow a vöröskének barát nője van - mosolyogtam, ám a mosoly leghervadt a képemről - hogy képes kibírni egy r*bancot maga mellett?
-Minek neveztél?
-Jól hallottad.
Ideg betegen elkezdett mindenféléről dumálni. Itt elegem lett. Most azt hiszitek beszóltam neki vagy megütöttem. Őszintén szólva egyikhez sem volt kedvem. Fogtam a fejhallgatóm, maxra vettem a hang erőt ,úgy ,hogy a szöszike is hallja ,majd elhaladtam mellettük. Szerintem még most is ott áll(nak) döbbent arccal. Nem értem mi a bajuk.Hehe...
Haza értem ,majd régi barátommal (aki az árvaház vezetője) találtam szemben magam.
Odaszaladtam majd megöleltem.
-Becky - kiáltottam ,ugyan is így hívták.
-Melani - ölelt meg.
-Hogy-hogy itt? - kérdeztem.
-Pakolj ma este visznek téged. Örökbefogadtak! - sikított fel Becky boldogan.
Én egyáltalán nem voltam boldog...
-Kik?
-Egy pár és egy fiú. A lakótársa leszel ,mivel folyton egyedül van a fiú a szüleiknek pedig bűntudatuk van.
-Értem- motyogtam.
-Akkor megyek van egy órád pakolni szia - nyomott egy puszit az arcomra és kiment.
Gyorsan összepakoltam ,hogy legyen időm zenét hallgatni. Mint tudjátok imádok zenét hallgatni:)
Csengettek. Megfogtam a bőröndöm amibe az összes cuccom belefért ,nagy levegőt vettem ,majd kinyitottam az ajtót.
-Jó napot kívánok - motyogtam szomorúan a párnak ,akik ezt észre vették.
-Jaj ,ne szomorkodj nem leszel egyedül. Ott lesz veled a kicsi fiacskám - ölelt meg a nő.
-Rendben - erőltettem magamra egy mosolyt.
Beszálltunk a kocsiba.
-A fiam örülni fog az új lakótársának - mondta a mellettem ücsörgő asszony.
-Tud róla?
-Nem ,meglepetésnek szánjuk - tapsikolt.
Elmosolyodtam. Elképzeltem ,hogy vajon mennyire lehet nekem örülni. Végül arra jutottam ,hogy két lábbal rúgnak ki. Az érdekes lenne.
-Sajnos miután hazadobtunk rögtön munkába kell mennünk - szontyolodott el.
-Semmi baj, általában egyedül vagyok...
-Ó,kincsem annyira sajnállak - ölelgetett.
Pár perc múlva megérkeztünk. Amy (megengedte ,hogy így hívjam) előkereste a kulcsát ,majd ajtót nyitott.
-Casi, megjöttünk - üvöltött az anya.
Bentebb löktek ,majd halkan becsukták az ajtókat és elmentek. Várj...Álljunk meg egy pillanatra! Casi?
A vörös battyogott le a lépcsőn. Amikor meglátott megállt. Nagyon meglepődött ahogy én is.
-Na jó...Hol van a kandi kamera? -kezdtem el ordítani.
A vörös magához tért.
-Hát te? -kérdezte. Össze volt zavarodva ,ahogy én is.
-Itt lakom.
-Itt?
-Igen.
-Mi?
-Elmesélem.
-Gyere,ülj le -mutatott az étkező asztalra.
-Tehát - kezdtem - 2 éves koromban a szüleim bedugtak egy árvaházba.Egészen 16 éves koromig senki sem akart engem örökbe fogadni, ezért lakhattam egyedül, de még mindig örökbe fogadókat kerestek nekem... A szüleid örökbe fogadtak ,mondván ,hogy mindig egyedül vagy ,ők pedig dolgoznak. Elvileg lakó társak vagyunk vagy mi.
-Waow -csak ennyit tudott kinyögni.
ELSŐ RÉSZ
#1
Mostanában egyedül lakok ,habár még mindig befogadót keresnek nekem...Nektek biztosan izgalmas lenne a múltam , ha elmesélném ,de nekem unalmas ,szóval nem mesélem el... Most beiratkoztam a Sweet Amoris Gimnáziumba. 10.-es leszek. Ennyit a fényes életemről.
Reggel már 6:39-kor kipattant a szemem , ami azt jelenti, hogy 1 perccel megelőztem az ébresztőórámat Melani - Ébresztőóra 1-0. Felöltöztem a kicsit rockos ,ám kemény öltözékembe. Elégedetten vonultam ki reggelizni. 7:40-kor elindultam a suliba. Feltettem a fülesem és ráérősen sétálgattam.
Becsöngetés
után értem be a terembe, majd a sok nézelődő diák között kerestem egy
helyet. Bevágtam magam egy vörös hajú fiú mellé (mivel már csak ott volt
hely.)A tanár felébredt a döbbenetből, majd így szólt:
-Elnézést a késésért vagy valami? -kérdezte.
-Valami - vágtam rá csípőből mire néhányan felnevettek.
-Ha már ilyen nagy a szád gyere és mutatkozz be - mondta a tanár sértetten.
Látványosan kivánszorogtam, majd megszólaltam.
-Melani vagyok 17 éves. Utálom az embereket szeretek verekedni és a tanárokat is utálom - vicsorogtam rá a mellettem ácsorgó ismét ledöbbent tanárra. Hát erről ennyit...
Visszaültem a helyemre. Úgy döntöttem ideje aludni. A karomra hajtottam a fejem és becsuktam a szemem. Ez nem tartott sokáig, ugyan is valaki bökdösni kezdett. Először nem figyeltem rá, de azért meguntam.
-Ha még egyszer hozzám érsz eltöröm az ujjad- morogtam.
-Állok elébe - hallottam a mellettem ülő hangját.
-Mit akarsz? - néztem rá szúrósan.
-Tetszik a hajad. Örülök ,hogy nem csak az én hajam különleges.
-Király. Most pedig ülj szépen tovább és várd mg amíg ez érdekel - mondtam.
-Castiel ne beszélgessetek - szólt a tanár
-Mint ha hallgatnánk magára - röhögtem.
-Mit képzeltek magatokról?
-Ér herceg vagyok ő meg hercegnő - mosolygott rám Castiel. Szóval rossz fiú mellett ülök. Ördögien rámosolyodtam , ám ekkor még nem számítottam a következőkre.....
Mostanában egyedül lakok ,habár még mindig befogadót keresnek nekem...Nektek biztosan izgalmas lenne a múltam , ha elmesélném ,de nekem unalmas ,szóval nem mesélem el... Most beiratkoztam a Sweet Amoris Gimnáziumba. 10.-es leszek. Ennyit a fényes életemről.
Reggel már 6:39-kor kipattant a szemem , ami azt jelenti, hogy 1 perccel megelőztem az ébresztőórámat Melani - Ébresztőóra 1-0. Felöltöztem a kicsit rockos ,ám kemény öltözékembe. Elégedetten vonultam ki reggelizni. 7:40-kor elindultam a suliba. Feltettem a fülesem és ráérősen sétálgattam.
-Elnézést a késésért vagy valami? -kérdezte.
-Valami - vágtam rá csípőből mire néhányan felnevettek.
-Ha már ilyen nagy a szád gyere és mutatkozz be - mondta a tanár sértetten.
Látványosan kivánszorogtam, majd megszólaltam.
-Melani vagyok 17 éves. Utálom az embereket szeretek verekedni és a tanárokat is utálom - vicsorogtam rá a mellettem ácsorgó ismét ledöbbent tanárra. Hát erről ennyit...
Visszaültem a helyemre. Úgy döntöttem ideje aludni. A karomra hajtottam a fejem és becsuktam a szemem. Ez nem tartott sokáig, ugyan is valaki bökdösni kezdett. Először nem figyeltem rá, de azért meguntam.
-Ha még egyszer hozzám érsz eltöröm az ujjad- morogtam.
-Állok elébe - hallottam a mellettem ülő hangját.
-Mit akarsz? - néztem rá szúrósan.
-Tetszik a hajad. Örülök ,hogy nem csak az én hajam különleges.
-Király. Most pedig ülj szépen tovább és várd mg amíg ez érdekel - mondtam.
-Castiel ne beszélgessetek - szólt a tanár
-Mint ha hallgatnánk magára - röhögtem.
-Mit képzeltek magatokról?
-Ér herceg vagyok ő meg hercegnő - mosolygott rám Castiel. Szóval rossz fiú mellett ülök. Ördögien rámosolyodtam , ám ekkor még nem számítottam a következőkre.....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)