ÖTÖDIK RÉSZ

#5

Amikor reggel felkeltem Lysander nem volt mellettem. Komótosan felvettem a tegnapi ruháimat ,majd megnéztem az időt: 8:53
Tökéletes. Lementem megreggelizni (találtam müzlit ,meg tejet) ,majd elballagtam Castielhez. Igazából nem tudom ,miért haragszom rá azért annyit nem vétett. Nem erőszakolt meg, csak megcsókolt... Biztos ez is csak valami lányos szarság...mármint tőlem. Amikor odaértem felnyitottam az ablakot kivettem a cuccaimat,átöltöztem. Azért már nem annyira ráérősen mentem a suliba. A második órára beértem.
-Elnézést a késésért -húztam ki magamból a mondatot ,mert mindenki engem nézett.
-Az én órámat végig nem üli ,az aki késett... KIFELÉ! -hallgattam az aranyos kémia tanárt.
Megrántottam a vállam ,majd becsaptam az ajtót.Elindultam,majd beleütköztem valakibe.
-Bocsi -mondta az illető.
-Semmi.
Végigmértem a lányt. Még csak p*csának sem nézett ki. 

-Rosalia -nyújtott kezet.
-Melani.
-Te is késtél?
-Igen, de szerintem ne menj be... ha jót akarsz magadnak.
-Áh, megleszek -mondta.
Benyitott. A tanár kb. ugyan azokat mondta neki ,mint nekem. Rosalia idegesen becsapta az ajtót ,majd felém fordult.
-Mi baja van ennek?
-Szerintem a vegyszerek az agyára mentek 
Mind a ketten elnevettük magunkat. 
-Én elmegyek az udvarra. Nem jössz?
-De. -bólintott Rosa.
Kimentünk az említett helyre.
Amikor kiértünk az udvarra megláttam Castielt a padon. Zenét hallgatott.El akartam rángatni Rosáliát, de sajnos a vörös meglátott.
Megfogtam Rosalia kezét és futásnak eredtem. Egyetlen hely volt ami a vörösnek tiltott , mégpedig a lány mosdó. Majdnem hogy betörtem az ajtót, de beértem a lány mosdóba. Lihegve engedtem el a lány karját, aki értetlen arccal fürkészett. Tényleg, ő nem ismeri a viszonyomat Cassal. Emlegetett szamár... Castiel villámgyorsan bejött a mosdóba, akkora lendülettel ,hogy rám esett. Szerintem eltört egy-két csontom.
Felszisszentem,lerúgtam magamról a vöröst, majd egy kicsit émelyegve feltápászkodtam.
Nagy levegőt vettem,megpofoztam magam, hogy észhez térjek.
-Figyelj - kelt fel a vörös - csak bocsánatot akartam volna kérni
-Lehet ,hogy te egy egyszerű bocsánatkéréssel elintézel mindent, de nálam ez nem működik. Most pedig tűnés!
(...)
Órák után fáradtak éreztem magam ,ezért rohantam a büfébe egy kis kávéért. Elindultam haza, majd a telefonomért nyúltam, de nem találtam. Francba! Letettem a kávémat, majd elkezdtem a keresést.Először a terembe rohantam, ott nem volt. Következett az öltöző. Minden szekrényt végigkutattam ,de semmi. Még a tesi terembe sem találtam.Istenhez könyörögve (aztaaa) mentem be a mosdóba. Minden centimétert átkutatva, de megtaláltam!! Győzeleeem! Biztos akkor esett ki amikor Cast rám esett. Visszamentem a kávémhoz, majd azt iszogatva elindultam hazafelé. Hirtelen rám jött a rosszullét, és elkezdtem émelyegni ,sőt nagyon ,nagyon szédültem, és olyan szinten sípolt a fülem. Elkezdtem futni haza, mert nem akartam az utcán összeesni. A házunkkal szembe voltam ,amikor lerogytam a földre és elsötétült minden.

*Castiel szemszög* [mert ilyen is vaaaan ^^]
Miután Melani eléggé leoltott bementem tesire, a többi órát pedig ellógtam és zene hallgatással töltöttem.Amikor az utolsó óráról is kicsengettek beszélgettem egy kicsit Lyssel .Elindultam haza. Útközben megláttam Melt, amint épp rohant. Gondolom haza tartott.
-Hé, Melani! -kiáltottam, majd én is elkezdtem futni.
Nem vett észre. Mentem tovább, majd azt vettem észre ,hogy összeesik.
-Mel! 
Amikor odarohantam hozzá két fickó
lefogott ,majd egy harmadik a földön fekvő lányhoz sétált.
-Végre elkaptam - mondta - olyan régen próbáltam már, de sosem sikerült. 
Végigsimította Melani arcát.
-Még is ki maga?
Úgy tűnt mint ha nem is figyelt volna rám.
-Fogjátok a lányt és hozzátok.
Az egyik lábára léptem ,ezzel elkezdve a verekedést. Nem tudom ,hogy nyertem-e. Minden elsötétült, és csak remélni mertem ,hogy álmodom.